2016. június 15., szerda

1.rész

Sziasztok! :)
A prológusnál elfelejtettem mondani, hogy csütörtökönként lesznek részek, úgyhogy most mondom. :'D 
Legalább háromszor dolgoztam át ezt a részt, mindig bővítettem valamivel, és biztos vagyok benne, hogy ha még egy hetet kellene várnom, hogy feltehessem, legalább még ennyiszer belenyúlnék, jelen pillanatban azonban jónak látom így. 
Még annyit szeretnék mondani, hogy ne lepődjetek meg semmin, mert az első néhány részben eléggé ugrálni fogok az időben, valamint szükségem van egy kis időre, hogy igazán belejöjjek megint a rendszeres írásba, de igyekszem a legjobbat kihozni magamból.
N.x


Niall Horan

A résnyire nyitott ajtóból figyelem, ahogy rémülten fecseg arról, mi lesz, ha hoppon marad, ha Liam nem lesz ott a helyén, vagy ő esik pofára. Hiába próbálják csillapítani a szülei, Luke, csak beszél és beszél, a hangja pedig egyre jobban felveszi a pánik hangsúlyait.
Elnevetem magam, mire a csupa tüll ruhájában megpördül, és hiába próbál haragosan nézni, az arcáról megkönnyebbültség sugárzik.
- Sziasztok - köszönök a jelenlévőknek, mindenki mosolygósan válaszol, és talán egy kicsit örülnek is annak, hogy belefojtom a szót Mirába.- Mikkel rémisztgeted magad már megint? - mosolygok rá, óvatosan átfogom a derekát, és vigyázva a ruhájára bénán összeölelkezünk. Szinte vibrál az izgatottságtól, félszemmel felfedezem, hogy remeg a keze, és tulajdonképpen mindene, de ez egyelőre nem pozitív.
- Találkoztál vele? - kérdezi, kék tekintetével rémülten kutatja az arcom. Halálosan komolyan gondolja azt, hogy Liam esetleg nem lesz ott, ami esélytelen, ráadásul még hülyeség is, a legnagyobb a világon.
- Igen, és alig várja, hogy a felesége legyél - nyomok puszit a homlokára - szóval most már higgadj le.
Sóhajtva kifújja a levegőt, leejti a vállait, és az arcához nyúlna, de időben elkapja a kezét, amit nem értek igazán, hiszen a bőre smink nélkül is olyan, mint a porcelán, ha van is rákenve valami, nem vettem észre.
- Tegnap délután óta körülbelül két percre láttam - panaszolja, és grimaszt vág amiatt a hagyomány miatt, hogy külön kellett tölteniük az éjszakát, és Liam nem láthatja ebben a ruhában.
- Bőven lesz időd nézegetni, ne aggódj - nevetek, melyre válaszul a szemét forgatja.
- Kicsim, átmegyünk Liamhez, rendben? - szól közbe az édesanyja, és a kezét a vállamra helyezi. Egyeseknek talán furcsa, nekem viszont ez már teljesen természetes, valamilyen szinten része lettem a Hemmings családnak, úgy igazán, néha még én is úgy érzem, hogy én vagyok a harmadik iker.
- Persze - bólogat nagyokat - ez jó ötlet.
Elmosolyodok azon, ahogy egy-egy könnycseppet elmorzsolva végignéznek rajta, és még Luke szája is megrándul, amikor Mira a tükör felé fordulva idegesen végighúzza a kezét a ruháján, és óriásit sóhajtva leejti a vállait.
- Gyönyörű vagy - ölelkeznek össze, és Luke hosszasan az arcához érinti a száját. Látom a meg-megránduló arcát és a rezgő szempilláit, miközben a szemét lehunyva szívja magába a testvére illatát. - Nagyon szeretlek - súgja alig hallhatóan, habár a nagy nyelések hangjából, és a Hemmings szülők elérzékenyült arcából ítélve mindenki hallotta.
- Én is téged, te tökfej - csuklik el Mira hangja. - Menj, elkenődik miattad a sminkem - nevet fel kissé szipogva, és a plafon felé fordítja a tekintetét, nehogy leszaladjanak az arcán a könnycseppek.
Belecsapok Luke tenyerébe, miközben elindul az ajtó felé, a tekintetével tudomásomra adja, hogy amennyire csak tudom, nyugtassam le a testvérei idegeit, de a figyelmeztetése nélkül is rajta lennék az ügyön, sőt, már most azon vagyok.
- Mégis mi miatt izgulsz? - dőlök neki hetykén a falnak, és lazítok a nyakkendőmön.
- Mi miatt nem? - motyogja, a hangából némileg kicsendül az a bizonyos gúny, amit mostanában nem túl sokszor hallottam tőle. - Bármelyik pillanatban rájöhet, hogy nem is akarja ezt.
Felkacagok, nem azért, mert nem veszem komolyan amit mond, hanem mert annyira szürreális ez a képzelgés, Liam alig képes megülni a hátsó felén, és valakinek folyton vele kell lenni, hogy megakadályozza abban, hogy átlopakodjon Mirához. A tekintete szigorúvá válik, és az arckifejezése csalódottságot tükröz, holott messze áll tőlem, hogy megbántsam, épp ellenkezőleg.
- Hagyd ezt abba - mosolygok rá a lányra. - Ott lesz, és ez a legjobb dolog, amit csak tehet az életében, ezt ő is tudja.
Kezét idegesen végighúzza az arcán, és szemléli magát a tükörben, tüzetesen vizsgálja magát elsimít minden apró gyűrődést a ruháján, miközben jól láthatóan a gondolataiba merül.
- Mondd, hogy jó döntést hozok - nem néz a szemembe, a tekintetét lesütve igazgatja a ruhája szoknyáját. Szebb, mint bármelyik kitalált, vagy létező hercegnő.
- Még a végén te lépsz le - kuncogok, mellyel rábírom arra, felpillantson, és a tükörből visszamosolyog rám.
- Esélytelen.
- Nem fogod megbánni - lépek mellé, és úgy teszek, mintha a nyakkendőmet igazgatnám. - Tudom, hogy boldog leszel, enélkül a felhajtás nélkül is boldogok vagytok, szóval igazán nincs miért izgulnod, csak egy papírról van szó.
- Ez a felhajtás azzal a papírral fontos nekem - szívja be az alsó ajkát, majd megrémülve észbe kap, de addigra már lenyalogatta a szájfényét - és neki is.
- Tudom - veszem a kezeim közé az arcát, és atyáskodva nyomok puszit a homlokára, de akármennyire is bohóckodni szeretnék, az ajkaim hosszan ott tartom a bőrén, míg ő körém fonja a karjait. - Annyira örülök a boldogságotoknak, Mack.
- El sem hiszem, hogy ez velem történik - rázza mosolyogva a fejét, a hangja kissé elcsuklik.
- Srácok, idő van - nyit be Luke, és félszemmel látom, ahogy Mira arcából kifut a vér.
- Nyugodj meg - fogom a kezeim közé az arcát. - Vegyél egy nagy levegőt és kapd össze magad, nincs mitől félned, ígérem, hogy ott fog állni, amikor kilépsz, és minden a legnagyobb rendben lesz, Mack, most is, és ezután is.
Megszorítom a kezét, és ő is az enyém, majd nagyokat pislogva még egyszer a karjaimba veti magát, én pedig szorosan magamhoz ölelem. Csupa jó érzés van bennem, mert tudom, hogy csak boldogság vár rá, semmi más, és alig várom, hogy láthassam, ezt.
Hosszan összeölelkezik a testvérével, néma párbeszéd játszódik le köztük, majd ahogy mondtam, vesz egy mély levegőt, és bár enyhén remegő kézzel, de megigazítja a szájfényét. Mielőtt elhagynánk a szobát még visszanézek rá, kék tekintete rám villan a tükörből, én pedig elraktározom az agyamban ezt a képet róla. Az az elveszett, önmagával harcoló lány, akivel a farmon találkoztam, most végre megtalálta a számára kijelölt utat, az én kis megnyomorgatott, apró pillangóm szárnyai szépen lassan kisimultak, most pedig azt hiszem, készen áll arra, hogy repüljön, ami engem óriási boldogsággal tölt el.
A vendégek hangoskodnak, egymással beszélgetnek, minden oldalról Liam és Mira nevét kapom el, miközben beállok a helyemre. Itt van mindkettőjük családja, a Wood család a farmról, Simon, és még más hozzájuk közel álló munkatárs. A vőlegény perceken belül megérkezik, próbál komoly lenni, de a tekintete ide-oda ugrál a sorok között, hogy találjon valami megnyugtató látványt, miközben szinte rohan az oltár felé. Nevetve nézek rá, az arcáról mintha kétségbeesettség tükröződne, miközben hozzám lép, és pont olyan idegesség sugárzik belőle, miközben fél karral átölel, mint alig néhány perccel ezelőtt a nyakamban csüngő menyasszonyából.
- Hogy van? Akarja még? - mereszti rám a szemeit.
- Minden oké - mosolygok rá - csak ideges, de akarja.
Aprót biccent, egy pillanatra egymás szemébe nézünk, és mindketten elmosolyodunk.
- Nélküled ma nem állnék itt - nyel nagyot, és idegesen piszkálgatja a mandzsettáját. - Köszönöm.
Még egyszer összeölelkezünk, most viszont nem csak fél karral, pasisan, hanem igazán, majd amikor elhúzódunk megveregeti a vállam, ezáltal megkapom azt az elismerést, amely a tagadhatatlanul csodálatos mindenhatóságomért jár.
Ahogy megszólal a zene mindenki elnémul, tekintetünk a lassan kitáruló ajtóra szegeződik, én pedig nagyon remélem, hogy készül felvétel arról, amikor meglátják egymást. Mira arcát figyelem, rémült, amíg meg nem látja, hogy Liam a helyén áll, ezután mosoly árad szét rajta, és tudom, hogy alig bírja ki, hogy ne rohanjon oda hozzá. Liamnek jól hallhatóan elakad a lélegzete, és egy pillanatra elkapom, ahogy leesett állal mered a menyasszonyára, mire pedig odaérnek egymáshoz mindkettőjük arcán kövér könnycseppek szánkáznak végig.
Igazából nem túlzottan értem az esküvők lényegét, valamilyen szinten felesleges pénzkidobásnak tartom, mert hát ha két ember szereti egymást, nem kell ekkora ceremónia ahhoz, hogy együtt legyen, viszont az arcukat látva belátom, hogy nekik kell, nem csak Mirának, hogy teljesüljenek a gyerekkori vágyai, hanem mindkettőjüknek valóban szüksége van erre ahhoz, hogy megnyugodjanak. Persze, az a papír, és hogy Mira vezetékneve megváltozik nem jelenti azt, hogy örökké egymáshoz lesznek láncolva, és hogy mostantól nem történhetnek rossz dolgok velük, de azt hiszem, az esetükben még azt is hajlandó vagyok elhinni, hogy márpedig ez így lesz, és részemről amit csak lehet, megteszek ezért.  Az utóbbi néhány hónap alatt, mióta minden a helyére került, a saját két szememmel követhettem végig, hogy az a két ember, aki az első perctől fogva köztudottan utálta egymást, majd kaptak néhány boldog hetet, mielőtt minden felborult volna körülöttük, most végre igazán kiélvezi azt, amiben részük van.
A fogadalmuk alatt mindkettőjüknek szüntelenül könnyek csordogálnak az arcukon, ugyanakkor minden porcikájukból a boldogság sugárzik, szorítják egymás kezét, és semmi pénzért nem néznének máshová egymás szemén kívül. Megtisztelőnek érzem, amiért én állhatok itt Mira tanújaként.
Óriási tapsvihar hangzik fel, amikor kibökik az utolsó szót is, és a gyűrűk felhúzása után másodperceken keresztül döbbenten néznek egymásra. A sorok közül valaki - feltételezhetően Stephen - jókedvűen egy "Csókold meg!" kiáltással zökkenté vissza őket a mi világunkba, addigra viszont már egymás karjaiban vannak, és nem úgy néz ki, mintha valaha is elszakadnának. Az emberekkel együtt kissé könnyezve felnevetek, hirtelen aprónak és törékenynek látom a legjobb barátom, miközben rázkódó vállakkal kapaszkodik a férjébe, szinte sugárzik, amikor felpillant, örömkönnyektől nedves mindkettőjük arca, Liam magához öleli és csókot nyom a feje búbjára. Egy pillanatra megsajdul a szívem, nem azért, mert esetleg elirigylem tőle Mirát, vagy a boldogságukat, hanem mert akármennyire is butaságnak tartom ezt a ceremóniát, nem bánnám, ha egyszer annyira szeretne valaki, mint ahogy ők szeretik egymást, és annyira boldog lenne attól, hogy a feleségem lehet, amilyen boldog most Mira.
- Köszönöm - tátogja felém, miközben kifelé lépdelnek, az arca jobb oldalán leszalad egy kövér könnycsepp.
Mosolyogva rázom a fejem, Liam is hátrapillant rám és széles vigyorral felmutatja a hüvelykujját. A templom előtt bőven kapnak rizst az arcukba, köszönhetően a 1D és a 5SOS újraegyesülésének, részben tehát nekem is, majd beszállnak egy autóba, és eltűnnek annyi időre, amíg a násznép átvonul a buli helyszínére, azaz az amúgy is csodaszép kertjükbe, ahová most felállítottak egy óriási sátrat, virágokkal, szalagokkal, és minden olyannal, ami Mira álma volt.
Szélesen mosolyogva verődünk össze a srácokkal, és egy ideig mindannyian az autójuk után nézünk.
- Kirepültek - sóhajt fel drámaian Louis.
- Te csak ne beszélj, apuci - löki oldalba Harry, célozva Louis heteken belül megszülető kisfiára. Zsebre dugott kezekkel indulok Luke, és a szülei felé, mosolyogva ölelkezünk össze, majd gratulálok a szemüket törölgető családtagoknak.
- Vigyek valakit? - ajánlom fel az autóm szabad üléseit, melyekre felcsapott kézzel jelentkezik a 5SOS három tagja, Mackenzie ikrén kívül. Így belegondolva furcsa, hogy Ashton is itt feszít az öltönyében, és volt is némi bizonytalankodás abból, hogy kapjon-e meghívót, végül megegyeztek abban, hogy itt a helye, ha jelen akar lenni, és csodák csodájára itt van.
- Nem igazán bírom az ilyen felhajtásokat, de eskü, alig bírtam ki, hogy ne bőgjem el magam - engedi be magát a kocsimba Michael, Calummal hátra ülnek, Ash pedig a járműt megkerülve beül mellém.
- Ja, szép volt - kommentálja szűkszavúan Cal. - Luke végig szipogott.
- Szóval nem csak én hallottam - röhög fel Ashton. - Jó tanú voltál amúgy, haver - csap a vállamra.
- Ez nem meglepő - vágok önelégült arcot. - Nem érezted rosszul magad?
- Nem - vonja meg a vállát, és hátradől, miközben kiállok a parkolóból és elindulok a Payne rezidencia felé. - Azt hittem, hogy kellemetlen lesz, valójában viszont örülök neki, hogy Mira megtalálta a boldogságát, és Liamnek is megjött az esze.
- Hát, ez igazán diplomatikus válasz volt, tesó - mászik előre Mikey és beletúr Ashton hajába.
- Veled mi van, Niall? - kérdezi Calum, de hirtelen azt sem tudom, mire érti.
- Minden oké - pillantok rá a tükörből. - Az utóbbi néhány hónapban felcsaptam rendezvényszervezőnek - röhögöm el magam, miközben váltok, és a körforgalomból kiérve lefordulok balra. Jobb híján Mira mindenhová engem rángatott el, nekem kellett segítenem kiválasztani a ruháját, a tortát, a szalvétákat, szalagokat, mindent, aminek szükségét érezte élete nagy napjához. Megtanultam, hogy mi a különbség a fehér árnyalatai között, hogy milyen szabású menyasszonyi ruhák vannak, és segédkeztem a saját kezű, egyedi meghívók elkészítésében, bár meg is látszik, hogy melyiket csináltam én.
- A következő esküvő a tiéd lesz? - lök finoman vállon Ash.
- Nem hinném - nevetek fel. - Hacsak nem vehetem el saját magam, amit szerintem nem engedélyeztek még.
- Mirának csinos unokatestvérei vannak - közli velem Michael. - Ismered őket?
- Nem valószínű - vonom meg a vállam. - De ha arra célzol, nem tervezek kikezdeni Mira családtagjaival.
- Pedig tényleg jól néznek ki - bizonygatja Cal.
- Jól megvagyok egyedül - nem hazudok, tényleg így van, mostanában annyi mindennel foglaltam el magam, hogy eszemben sem jutottak a nők, meg amúgy is, semmi bajom a szingliséggel.
Sikeresen elkerülöm a forgalmasabb területeket, így az elsők között érkezünk meg Miráék óriási, csak néhány hete elkészült otthonához. Ha nem tudnám, kik laknak itt, akkor is simán rávágnám, hogy ők, mert már a kert is egyszerre tükrözi kettőjük személyiségét és ízlését, egyszerre visszafogott, mégis különleges és szép, az egész ház ilyen.
Mire kikászálódunk a vendégek nagy része megérkezik, kiveszem a csomagtartóból a nehézkesen becsomagolt ajándékomat, és elindulok a kert felé, ahol már mosolyogva fogadják a vendégeket, pincérek járkálnak pezsgőt és aprósüteményeket kínálva, a kutyájuk, Arthur pedig nyakkendőben túrja a virágágyást, de valamiért senki nem szól rá most ezért, Mira pedig, aki valószínűleg sokkot kapna, ha látná, mit művel a kutyája, épp Harry nyakában csimpaszkodik, mindketten nevetnek.
- Gratulálok - csap bele Liam kezébe, és összeölelkeznek.
- Niall! - az egyik pillanatban még óvatosan lépdel felém, a másikban pedig már szorosan magához ölel, kis híján kiverve a kezemből a dobozt. Igazából rettentő szerény az ajándékom, ami azért van, mert tudom, hogy mindenük megvan, így inkább valami olyat csináltattam, aminek az eszmei értéke nagy.
- Gratulálok, Mack - húzom szorosan magamhoz, és az időközben megjelenő Liam felé nyújtom az ajándékom fél kézzel egyensúlyozva.
- Köszönöm - szipogja, és miután megszabadulok a doboztól két kézzel ölelem át. - El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked - néz rám a könnyeit törölgetve.
- Tudod, hogy csak viccelek ezzel a Mindenható Niall dologgal - mosolygok rá, és óvatosan letörlöm az ujjammal a könnycseppeket az arcán.
- Tudom, de nekünk te tényleg az vagy - húzódik el, és megfogja Liam kezét.
- Sok boldogságot! -  vigyorgok szélesen, átöleljük egymást az újdonsült férjjel, közben a hangokból ítélve jön a bandánk néhány hiányzó embere is gratulálni, és mindössze néhány pillanat alatt kettőnk baráti öleléséből óriási bandaölelés válik.
- Sose hittem volna, hogy végül ez lesz - rázza a fejét hitetlenkedve Zayn . - De nagyon örülök nektek, szerencséd, hogy nem hallgattál ránk.
- Kösz, tesó - kacag fel Liam, és őt is átöleli.
- Üdv a családunkban, most már papíron is - szorongatja Louis Mirát, akinek emiatt még hevesebben folynak a könnyei, miközben nevet. Őszintén remélem, hogy életem végéig minden egyes pillanatban ilyen boldognak fogom látni ezt a lányt, mert sosem felejtem el, mennyire tud sírni, és soha többé nem akarom azt látni.
Az arcomon letörölhetetlen mosoly ül, miközben figyelem, ahogy felvágják a tortát, majd Liam egy pohárral a kezében feláll, és egyedül a felesége szemébe nézve mondja el a gondolatait, a nevem pedig többször is elhangzik. Azt hiszem, sosem fogom letörölni magamról a párkapcsolatguru szerepét, de ebben az esetben nem is bánom, mert kifejezetten jó érzés, hogy a barátaim boldogok egymással, és ennek részben én vagyok az oka. Életemben először jó érzés látni Mira könnyes arcát, mert ezúttal tudom, hogy a boldogság érzékenyíti el.
Ide-oda lődörgök az emberek között, mindenhol megtalálom a társaságom, főleg úgy, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki pár nélkül érkezett. Az egyik virágokkal, szalagokkal díszített oszlopnak dőlve nézem, ahogy először bátortalan lépésekkel, de eljárják az első táncukat házastársakként, Mira Liam vállára hajtja a fejét és nem tudom nem észrevenni, ahogy lehunyja a szemét, miközben a lassú dallamra lépegetnek egymáshoz igazodva. Minden porcikájából hála és szeretet sugárzik, ezt pedig senki sem akarja megtörni azzal, hogy lekéri a menyasszonyt, végül Luke lép ki a tömegből, míg Liam a könnyeit törölgető anyukájához sétál, csak sokadikként lépek elő, hagyom, hogy a családtagjai, és mindenki, akit fontosabbnak tartok magamnál táncoljon vele, csak ezután kérem le bizonytalanul a legjobb barátom Mr. Payne-től.
- Boldog vagy? - húzom magamhoz, és megpróbálok a zenére lépni, ami nem tartozik az erősségeim közé, viszont most nem is okoz problémát.
- Ez a világ legjobb érzése, Niall - az arca kipirult és a szemei csillognak, eszembe sem jut, hogy kételkedjek a szavában, sosem tettem - Remélem, hamarosan te is megtapasztalod.
- Egyszer biztosan - mosolygunk egymásra, kezeit lazán a vállamon pihenteti, sokkal inkább csak állunk és dülöngélünk, mintsem táncolunk, de ez jó így mindkettőnknek. Mielőtt átadnám Ashtonnak finoman megbököm az oldalát, és kacagva menekülök el, amikor összerándulva sikkant egyet, és belőle is kitör a nevetés. A ruhájában és abban a rettenetesen magas sarkú cipőjében, amit visel, esélye sincs ellenem, mégis futva menekülök az egyik oszlop mögé, ő pedig Ash válla fölött nevet rám.
Azt hiszem, az eddigi összes esküvő közül, amin voltam, az övéké a legjobb, és ez tényleg jó, a ceremónia megható volt, a bulin pedig jól láthatóan mindenki remekül érzi magát, nem csak ők. Bolondozunk, énekelünk, táncolunk, Arthur betalál a vendégek közé, és tetőtől talpig földesen, mancsnyomokat hagyva maga után megindul az ételek felé, és az egyik székre felugorva nyugodtan nekiáll elfogyasztani egy tálca húst, de még ezen is csak nevetni tudunk.
Hajnalban, kissé spicces állapotban kezdünk búcsúzkodni, Liam átöltözött, de Mira nem volt hajlandó, ezért halvány rózsaszín menyecskeruhában és magassarkúban indul el Kínába, a nászútra. Meg is lepődtem volna, ha valami hétköznapibb helyre mennek, de mivel Mira Ausztráliában nőtt fel, ezen kívül pedig mindketten rengeteg országot bejártak már, közös megegyezés alapján arra döntöttek, hogy egy olyan országba mennek, ahol még egyikőjük sem volt, ezért esett a választás Kínára, ezután pedig ki tudja, hol fognak még kikötni.
- Tudod, valami olyat érzek, amit nem kellene - huppan le mellém Luke az egyik székre, és beletúr Arthur dús bundájába, miközben elcsen egy furcsa, lila színű aprósüteményt, aminek a nevére már nem emlékszem. - Ne érts félre, mert nálam jobban senki nem örül annak, hogy boldogok, de egy kicsit irigy vagyok, te nem? Ennek a nőnek egyszerűen minden összejön, nekem meg egy normális barátnőm sincs - nevet rám jókedvűen és megrázza a fejét, a tekintetét a 2 perc, 54 másodperccel idősebb nővérére szegezi, aki bénázva, anélkül próbál bejutni az autóba, hogy összegyűrné a ruháját, és megvillantaná az alsóneműjét.
- Nem - vonom meg a vállam, és hagyom az arcomon szétáradni a mosolyom. A lány bejut a kocsiba félig-meddig, az utolsó pillanatban viszont leesik a cipője, és bár mi a teraszon vagyunk, innen is tisztán hallja mindenki a szitkozódását, lovagias férje azonban már a lábára is illeszti a cipőt. - Eljön a mi időnk is.
Szentül hiszek ebben, de nem üldözöm eszeveszett módon a szerelmet, azt az elvet vallom, hogy majd jön, ha jönnie kell. A lépcsőn üldögélve nézzük, ahogy zörgő konzervdobozokat és mindenféle szemetet maguk után húzva végre elindul velük az autó a repülőtér felé, nekem pedig leszakad valami a lelkemről, egészen idáig nem is éreztem olyan igazán, hogy mennyire nehéz súly volt az, hogy a szívemen viseltem a sorsukat és a boldogságukat. Az ég felé emelem a kezemben szorongatott pezsgős poharat, és iszok egyet magamra, mert igazán jó munkát végeztem, egy kicsit jobbá tettem a világot.

16 megjegyzés:

  1. Nessám!
    Ne sirass már meg mindig!!
    Imádom a Mira Liam párost, csodásak együtt!

    A végén azt hittem Niall megismerkedik Mira egyik gyönyörű uncsitesójával de nem. :(
    Ahj nem tudok várniii!!!!
    Tudnom kell ki az a lány aki "elveszi tőlem életem szerelmét".
    Azt gyanítottam a prológus elött, hogy talán Flóra... Aztán ezt elvetettem, mert Ő nem teljesen ilyen... De mégis.
    Szóval eddig az van, hogy vagy Flóra vagy Mira egyik unoka tesója lopja el tőlem Niallt...
    Szerintem! :D
    Kész, ennyi, kifújt, ha tovább írnám a kommentet valószínűleg annyiból állna, hogy gsisvafeodnxgsks szóval inkább hagyom.

    Sarah xxx

    Ui:Úúúgy imádom! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sarah! :)

      Nem szándékos, esküszöm!
      Egyelőre az még túl korai lenne, nem tervezem azonnal ezzel indítani a történetet, de hamarosan megtudhatod, hogy ki ő. :)
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  2. Drága Nessa!
    Mindig tudtam, hogy elképesztően írsz, de most újra bebizonyítottad! Fantasztikus első rész lett! Annyira jó volt Miráék esküvőjét Niall szemszögéből olvasni! Annyira jól át tudod adni az érzelmeket, hogy engem sikerült megsiratnod. Már imádom a történeted pedig még csak most keződik! Csak így tovább!

    Puszi: Luca ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Luca! :)
      Nagyon drága vagy, köszönöm szépen! <3 <3 örülök, hogy ennyire tetszett.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Drága Nessa!
    Valahogy éreztem, hogy Miráék esküvőjén fog játszódni az első rész. És igazam lett. Annyira aranyosak és végre boldogak együtt. Megsirattál. Niall meg tökéletes barát. Szerintem nem sokan segítenének ennyit egy esküvőn fiú létükre. Imádom.
    Puszi,
    Veronika
    Ui.: Bocsi, ha furin fogalmaztam,de még mindig a rész hatása alatt vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Veronika!
      Nem is igazán tudtam volna máshogy indítani, azt hiszem, egyből ez ugrott be, amint a történetre gondoltam. :)
      Aranyos vagy nagyon, örülök, hogy tetszett. <3 <3

      Törlés
  5. Kedves Nessa!
    A mosoly letörölhetetlen volt az arcomról, míg olvastam. Olyan jó újra az Ő Történetükről olvasni.
    Meglepődtem, hogy az esküvős résszel kezdesz, de ez pont így volt jó.
    Jót mulattam azon, milyen nagyra van magával Niall. És ne feledkezzünk meg Arthurról sem.
    Egyébként ki lesznek majd rakva a szereplők oldalra?
    Csak így tovább.:)
    Ölel: Enikő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Enikő!
      Végre valaki, aki nem sírt!
      Örülök, hogy tetszett!
      Igen, kiteszem majd őket, de talán csinálok nekik egy külön részt. :)

      Törlés
  6. Szia Nessa!

    Őszintén, egy kicsit sem látszik, hogy 2-3 hónapig nem írtál, olyan, mintha sose hagytad volna abba.
    Úgy örülök, hogy elolvashattuk Miráék esküvőjét, tökéletes esküvőt sikerült összehoznod, olyat, hogy még az is kedvet kapna hozzá, aki egyáltalán nem akarna férjhez menni. 😀
    Vártam, hogy megjelenjen a titokzatos lány valahol az esküvőn vagy azután, de ez nem történt meg. Tényleg tűkön ülök, annyira kíváncsi vagyok őrá, hogy hogyan találkoznak, mi a neve stb., de azt hiszem erre még várnom kell.
    A mindenható Niallt pedig imádtam.

    Nagyon várom a következő részt, fogalmam sincs, hogy fogom kibírni.

    Anna .x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Köszönöm szépen, ennek örülök, akkor csak nekem kell egy kicsit visszaszokni. :)
      hamarosan minden kiderül, nem kell túl sokat várni!
      <3

      Törlés
  7. Nessa!

    Csak amikor elkezdtem olvasni a részt, akkor jöttem rá, mennyire hiányzott már a kis társaság. Olyan jó volt megint róluk olvasni, ott lenni, és jól férjhez adni Mirát. :)
    Niall pedig zseniális, és örülök, hogy nem, vagy csak alig változtattál rajta. Már az EIW-ban is imádnivaló volt, vicces, és szerintem nem tévedek, ha azt mondom, a legjobb emberként gondoltál rá, akinek a legkevesebb hibája volt, és mindenkinek ott segített, ahol tudott. Nagyon szeretem ezt a Nialled is, és remélem, a való életben is minimum ilyen jó. (Na jó, evidens, whatevs.)
    Amit pedig a végén "mondott", úgy vigyorogtam, mint a vadalma, és alig várom, hogy a Mindenhatónk szoriját is elolvashassam. ❤

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lu!

      Nekem pedig a te véleményeid hiányoztak, de nagyon!
      A későbbiekben sem tervezek túl sokat változtatni a személyiségén, bár az, hogy én mit tervezek, nem ér túl sokat azzal szemben, amit "Ő" akar. :D
      A való életben még jobb! <3
      Köszönöm!:)

      Törlés
  8. Drága!

    Bár kicsit megkésve, de sikerült elolvasnom. Az esküvőt olyan jó volt elolvasni, és már megint rám tört az az érzés, hogy nekem milyen sokára lesz ilyenben részem.
    Remélem Niallnak is hamarosan része lesz egy ilyen élményben. Már várom, hogy mikor fog feltűnni, az a leányzó, aki a mi Naillunk szívét elrabolja.
    Várom a folytatást.
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mónikám!
      Én teljesen biztos vagyok benne, hogy megéri várni erre a napra, akármikor is jön el!
      Megteszek mindent a dolog érdekében. :)

      Törlés
  9. Ahhw! 😍😍 Niall, és Luke olyan édesek ahogy vàrjàk a nagy Őt!
    Mira és Liam... ők meg egy nagyon cuki és a legfuràbb pàrosítás, de köszi, Niall. 😊😊😊❤❤

    VálaszTörlés