2017. január 20., péntek

31.rész

Niall Horan

Le sem bírom venni róla a szemeim. Nem tudom, hogy Mira bosszút akar-e állni rajtam valamiért, vagy épp ellenkezőleg, örömet akart szerezni nekem azzal, hogy a csinosítgatásaival még inkább kiemelte Hazel szépségét, de akármelyik is legyen, sikerült neki. A keresztelő alatt, miközben fotózik, és később, a Hemmings család házában megrendezett ünneplésen is már-már nyálcsorgatva bámulom, és azt kívánom, bár ne venné annyira komolyan a munkáját, és magamra tudnám vonni a figyelmét, de ez addig nem következik be, amíg a délután szépen lassan estébe nem megy át. A vendégek elkezdenek hazaszállingózni, az ikrek pedig ágyba kerülnek, de még akkor sem velem foglalkozik, amikor visszamegyünk a szállodába átöltözni, hanem eltűnik Gigivel.
- Kopp-kopp - dugja be a fejét Mackenzie, éppen akkor, amikor idétlenül próbálom megkötni a nyakkendőm.
- Ki kopog?
- Valaki, aki szerint azt nem kellene felvenned - lép felém, és miután nyom egy puszit az arcomra elhessegeti a kezem, és kiveszi a nyakkendőt a nyakamból, hogy helyette kigombolja az ingem legfelső gombját, és gondosan lehajtogassa a gallért. - Hazel merre van?
- Gigivel - vizsgálom gyanakvóan az arcát, főként azért, mert elégedetten elmosolyodik - mire készülsz, Mack?
- Semmire - pislog nagyokat ártatlanul - G csak megigazítja a sminkjét, és kicsit... felturbózza
- Nem hiszem, hogy mi túl sokáig maradunk, Mira, Haze nem az a fajta lány, aki vad bulikba jár, ő nem olyan, mint amilyenek mi voltunk.
- Dehogynem - jelenti ki teljesen meggyőződve az igazáról - csak még nem tudja, de már kezelésbe vettük. Nem fogtok korábban hazajönni, kivéve ha...
- Ha? - vonom fel a szemöldököm.
- Hát, tudod, Liammel reménykedünk abban, hogy a következő keresztelő a te babucikádé lesz.
- Az nem hiszem, hogy mostanában lesz - nevetem el magam - de megígérem, hogy ti lesztek a keresztszülei - nyomok puszit a homlokára.
- Akkor jó - húzódik közelebb, mígnem a karjaival körbefonja a törzsem.
- Annyira köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hozzá, Mack - simítok végig a haján.
- Ó, ne hidd, hogy ez csak miattad van - mosolyog rám - kedvelem őt.
- Az még jobb - nevetek a feje búbjára - talán legjobb barátnők lesztek, örülnék neki.
- Nekem te vagy a legjobb barátom - hajtja a fejét a mellkasomra, és még ennyi év után is olyan érzéssel tölt el ez a mondata, mint legelőször.
Amikor kifelé igyekszik, mert a rádióhullámokat is érzékelő fülével meghallja a telefonja csörgését, az ajtóban összeütközik Hazellel, mire nevetésben törnek ki, majd sutyorognak valamit, de akármennyire is hallgatózok, azt nem tudom meg, hogy mit.
- Szerinted így jó... - fordulok felé az ingemet húzgálva, de az ajtóban álló lányt néhány másodpercig nem ismerem meg, csupán a kezében szorongatott ruhája árulkodik a kilétéről.
A szép, rendezett loknijai, amelyeket Mira készített eltűntek, a helyükbe egészen apró csigácskákban göndörödő fürtök kerültek, a szolid sminkjét pedig vastag, feketén kihúzott, és kifestett szemek, sűrű, hosszú szempillák, és vonzón pirosló ajkak váltották fel. A gyönyörű, halványlila ruháját pedig, amiben olyan volt, mint egy kis tündér, lecserélte egy falatnyi fekete, mélyen dekoltált darabra, aminek a felső része tökéletes helyeken feszül, a szoknya pedig láttatni engedi a formás, barna lábait. Meg kell kapaszkodnom, hogy ne vágódjak hátra a döbbenettől, és talán ideje lenne megtanulnom valami speciális légzéstecnikát a nem kívánt testi reakciók legyűrésére. Észre sem veszem, hogy tulajdonképpen hosszasan bámulunk egymásra, csak amikor feszengve elkezdi húzogatni a ruha alját.
- Ki tette ezt veled? - fakadok ki.
- Tudtam, hogy túl sok - rázza meg a fejét - Gigi kisminkelt, Danielle rám erőltette a ruhát, Casey a hajamat csinálta ilyen furcsára...
- Nem sok - nyelek nagyot, bár hazudok. Sok, és ez baj, mert már akkor is nehezen bírtam magammal, amikor egészen ártatlanul nézett ki, és csak simán gyönyörű volt, nem pedig gyönyörű, dögös, és olyan, aki a magassarkújában rezzenéstelen arccal átgázol az olyan férfi szíveken, mint az enyém.
- Biztos? Leszedem, és visszaveszem a te ruhádat, csak a csajok azt mondták, hogy az túl elegáns egy bulihoz, ez viszont kicsit szűk, mert Dan...
- Ne! - szakítom félbe gyorsan. - Nagyon gyönyörű vagy, a leggyönyörűbb, amit valaha láttam, csak még sosem láttalak így, de nagyon tetszik - olyan esetlenül, bénán nyögdécselek, mintha egy taknyos kisgyerek lennék, aki életében most lát először szép nőt, és azt is elfelejti, hogy hogyan kell a levegőt beszívni.
- Köszönöm - mosolyodik el bizonytalanul. - Mivel megyünk egyébként?
- Hát - vakargatom meg a fejem - talán taxival, de ha szeretnéd mi mehetünk külön autóval, még itt van a bérelt kocsi, és én nem akarok inni, vezethetek.
- Jó lesz a taxi - lép felém, és nagy meglepetésemre nyom egy puszit az arcomra. - Hoppá - nevet fel csilingelően, és az ujjával megdörzsöli az arcom - összerúzsoztalak.
A gondolataim felrobbannak ettől az egy szótól, az orromba mászó bódítóan édes illatától, és hogy csupán centiméterek választanak el tőle. Elképzelem, ahogy kibontom ebből a ruhából, és a csinos lábai vágyódva átölik a derekam, vörösre rúzsozott ajkai forró nyomokat hagynak a bőrömön, nem csak az arcomon, hanem mindenfelé.
- Legalább mindenki tudni fogja, hogy velem vagy - bököm ki rekedtes hangon.
Amikor belépünk a klubba már valóba azt kívánom, hogy bárcsak a rúzsnyomaival lenne tele az arcom, és mindenki tudná, hogy ez a nő hozzám tartozik, mert bár ő talán nem veszi észre, vagy csak nem foglalkozik vele, de az én vészjelzőim beindulnak, és szúrós pillantást vetek az összes férfira, aki csupán félszemmel is ránéz.
A hangos zene, és a viszonylag sok ember hirtelen éri, az agyamon azonnal átfut, hogy talán most van ilyen helyen először, és közelebb húzom magamhoz, a védelme mellett talán egy kicsit azért is, hogy megmutassam, hozzám tartozik.
- Iszunk valamit? - üvölti túl a zenét Haz.
- Nem! - vágja rá Mira. Amikor rápillantok azonnal tudom, hogy feléled benne az a lány, akit nem egyszer a karunkban cipeltünk haza az ilyen estéken, mert megállás nélkül táncolt, és az 1-2 bedobott ital is hamar a fejébe szállt. - Majdnem 2,5 éve nem buliztam! - ragadja karon Liamet.
- Cica, én nem...
Mielőtt egyáltalán egy egész mondatot kiejthetne a száján, a felesége berángatja az embertömeg közepébe, a következő percben pedig már boldogan körbeugrálja.
Felnevetek, és kicsit erősebben szorítom magamhoz a rémülten pislogó barátnőmet, miközben a többiek elkezdnek el-eltűnni.
- Bármikor hazamehetünk - hajolok a füléhez - csak szólj, ha nem akarsz itt lenni.
- Nem lesz baj? - pillant rám bizonytalanul. - Ha lefotóznak...
- Nem fognak - mosolygok rá - ami itt történik, az itt is marad.
Legalábbis engem megkímélt már néhány botránytól ez a hely, de ezt megtartom magamnak.
- Oké - bólint bizonytalanul, és a kezét az enyémbe csúsztatja.
- Szeretnél inni valamit, vagy... nem vagyok nagy táncos, de ha akarod...
- Én sem - derül fel az arca.
- Menjünk oda a többiekhez - biccentek a fejemmel abba az irányba, ahol Harry és Zayn ücsörögnek a barátnőikkel.
- Azt hittük, hogy sosem mozdultok meg - jegyzi meg Haz, amikor becsúszunk melléjük a boxba.
- Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, hálából amiért titeket választottunk fizetheted az első kört - dőlök hátra vigyorogva, és a karomat Haze válla köré kanyarítom. Nem tudom, hogy voltunk-e már ilyen helyzetben, de határozottan tetszik, hogy végre én is a barátnőmmel lehetek itt, és látszólag Harryt is boldoggá teszi.
- Legyen, te ingyenélő - nevet fel, és elém csúsztatja az itallapot. - Nem úgy volt, hogy nem iszol? 
- Narancslevet kérek, tudod, a refluxom...
- Hagyjuk már a refluxod - lök oldalba - a szokásos?
- Aha - nevetem el magam, majd lehajolok Hazelhöz - te mit szeretnél?
- Csak egy üdítőt.
- Nemár! - szól közbe Casey. - Van egy koktél, amit muszáj megkóstolnod!
- Oké - válaszol bizonytalanul, előtte viszont felpillant rám, mintha szüksége lenne az engedélyemre.
Hosszú ideig csupán egymás társaságát élvezzük, ami már sokkal több, mint amit néhány hónappal ezelőtt remélni mertünk volna, hiszen végre mi ketten is itt vagyunk, fantasztikus lányokkal az oldalunkon, akik kezdenek egyre inkább összebarátkozni, olyannyira, hogy amikor a 3 kifulladt barátunk előbukkan a továbbra is ezerrel pörgő lányokkal, felállnak, és magukkal rángatják az én bizonytalan barátnőmet is.
Bárgyún vigyorogva nézek utánuk, miközben Liam lehuppan mellém, és belekortyol az italomba.
- Esküszöm, hogy ez a nő semmiben sem tud eléggé elfáradni - törli meg a homlokát, és nevetve pillant hátra Mirára, aki felemelt kezekkel próbálja táncra bírni Hazelt.
- Ez a te szerencséd - nevet rá Zayn, és eltorzított hangon elkezd úgy sipákolni, ahogy Liam szokott. - Cica, gyere ide légyszíves, a gyerekeid megint szétszedik a házat!
A fél klub figyelmét felhívjuk magunkra azzal, ahogy szinte teljesen egyszerre felnyerítünk. Be kell ismernem magamnak, hogy mennyire szörnyen hiányoztak ezek az esték, amiken dőltünk a nevetéstől, és a legnagyobb gondunk a világon az volt, hogy másnap reggel mégis hogy fogunk felkelni, azonban akkor sok minden nem volt része az életünkben, ami, vagy aki most az, például talán még sosem volt ilyen, hogy mindannyiunknak egyszerre legyen valakije, vagy ha volt is, nem kerültek egy társaságba, nem lettek barátnők, és mi sem láttuk őket együtt. Azt hiszem, most minimum egy fotót kellene csinálni arról, ahogy mind az öten kiguvadó szemekkel bámuljuk életünk nőit, ahogy egy kis csoportot alkotva, falatnyi ruhákban jól érzik magukat.
- Megütöttük a főnyereményt, srácok - kortyol bele Louis az italába, és anélkül mondja ezt, hogy egy másodpercre is levenné a szemét Danielle-ről.
- Ja - mormolom fészkelődve. Hazel sokkal bátortalanabb, mint a többiek, egy kicsit esetlen, de próbálkozik, és rövid időn belül pont olyan lesz, mint a többiek, csupán ez a tudat sem hagy nyugodni, mert már most látom magam előtt, ahogy lágyan ringatózva mozog.
Rendelünk még egy kör italt, közben beszélgetünk szinte mindenről, ami eszünkbe jut a családunktól elkezdve az albumunk közeledő megjelenéséig, és az ezzel együtt járó turnéról, de a tekintetünk folyamatosan a lányok felé vándorol, az enyém főleg, mert a sejtésem kezd beigazolódni, Hazel egyre felszabadultabb.
- Úgy nézed azt a lány, mintha meg akarnád enni - jegyzi meg Haz fintorogva a tömény alkohol ízétől.
Csak elmosolyodok, és a ide-oda lötyögtetem a söröm a dobozában.
- Árulj el nekem valamit - kortyol bele Zayn az italába - ti ketten... megtörtént már?
- Úgy nézek ki? - vonom fel a szemöldököm. - 3 napig Louval aludtam, ha nem tűnt volna fel.
Szinte egyszerre röhögnek fel, míg én csak elhúzom a szám, bár közel sem érint annyira rosszul ez a téma, hiszen teljesen megértem őt, és azt akarom, hogy akkor tegyük meg, amikor biztos benne.
- Életem legrosszabb 3 napja volt - jegyzi meg drámaian Louis.
- Visszasírod még! - kapok fel egy fogpiszkálót az asztal közepéről, és megdobom vele.
- Haver - bök oldalba Zayn, majd a fejével a csajok felé int. A jókedvem elillan és a tekintetem azonnal elsötétedik, az agyamban mintha elpattanna valami, amikor megpillantom azt a tagot, aki a gusztustalan mancsait a barátnőm derekára nyomja, és a fenekéhez dörgölőzik. Valószínűleg atom részeg, mert normális ember ilyet nem csinál, főleg nem idegen lányokkal. A tekintetem átvándorol Hazelre, és ekkor tényleg elborul az agyam, ugyanis az arcáról színtiszta félelem, és undor tükröződik, valamiért azonban nem üti el a kezeket, nem pördül meg és rúgja ágyékon az alakot, ahogy mindenki tenné, egyszerűen csak áll, azzal a borzasztó félelemmel az arcán, míg a többiek egymást túlkiabálva próbálják leszedni róla.
- Niall! - szólít meg figyelmeztetően Liam, amikor lobogó dühtől vezérelve felemelkedek - Higgadj le, tesó! - figyelmeztet, de valamiért sem ő, sem a többiek nem állnak az utamba.
Átgázolok az embertömegen, és teljes erőből meglököm a nálam jóval magasabb, és izmosabb gyereket, majd letépem a kezét a barátnőmről, akit azonnal a hátam mögé utasítok.
- Veszed le a mocskos kezed róla! - sziszegem minden erőmmel a csuklóját szorítva. - Nem látod, hogy a hölgy nem kívánja a társaságodat, te seggfej?
- De én nagyon kívánom a hölgyet - válaszolja kajánul vigyorogva, összefolyó szavakkal.
Előrelendülök, mielőtt viszont megüthetném, vagy akár csak egy ujjal is hozzáérhetnék vékony karok fonják körbe a derekam, egy kéz pedig erőteljesen a mellkasomra nyomódik.
- Nem ér annyit - mászik bele a teljes látóterembe Mira. - Gondolkozz, Niall, ha megütöd abból botrány lesz.
Életemben először viszont teljesen figyelmen kívül hagyom őt, és a válla felett átnézve szigorú arccal, rángó izmokkal nézek farkasszemet azzal a bunkóval.
- Hozzá ne merj érni még egyszer a barátnőmhöz, vagy akármelyik másik lányhoz! - a hangom olyan, mint egy feldühített harci kutyáé, és még mindig ugrásra készen állok. A kakaskodásommal kezdem felhívni magamra a figyelmet, mert egyre többen hagyják abba a táncolást, és pislognak az irányunkba, valószínűleg ezt észreveszik a többiek is, mert Louis megragadja a vállam, Liam pedig szó szerint nyakon csíp, és hátrahúz.
- Ideje lenyugodni, hősszerelmes - hajol a fülemhez - ha nem akarsz holnap reggel címlapsztori lenni Hazellel együtt.
A név valósággal kijózanít, már nem érzem a vékony karokat a törzsem körül, a fiúk pedig Liam háta mögött szinte megszeppenten ácsorognak, bár Zayn arcán hasonló érzelmek futnak át, mint az enyémen, amikor eloldalog mellette az alak. A mellkasom szinte vibrál, és hevesen emelkedik, vennem kell egy nagy levegőt, mielőtt megfordulok, hogy ránézzek a barátnőmre. A lányok a szárnyaik alá vették, minden oldalról körbeveszik, Gigi szinte védelmezően öleli át, mire az égető harag mellé csatlakozik egy kis hála is, mert befogadták őt, túl sokáig viszont nem hagyom ezt, mert abból ítélve, hogy levegőért kap, kissé túl hevesen kapom a karjaimba.
- Jól vagy? - fogom a kezeimbe az arcát, és mélyen a szemébe nézve úgy tapogatom végig, mintha nagyon komoly fizikai veszélyben lett volna. De talán abban is volt, ki tudja, hogy mire képes egy ilyen seggfej.
- Igen - válaszolja halkan, kissé rekedten, az arca viszont gyanúsan fehér, és végigfut egy izzadságcsepp a homlokán. - Hányingerem van - nyöszörgi, és a kezét a szája elé kapja.
- Kiviszlek a mosdóba - indulok meg azonnal, de Mira elém vág, és karon ragadja Hazelt.
- Te nem mehetsz be vele - hadarja,  és elindul - üljetek le, minden rendben lesz.
Ez viszont most nem nyugtat meg, hiába bízok meg benne, és merném a kezébe adni akár a saját életemet is.
- Mégis mi a fészkes fenét gondoltál? - támad nekem kissé ingerülten, de leginkább aggodalmasan Harry. - Tudod mi lett volna, ha neked megy? Vagy ha TE mész neki?
- Haz! - vet rá szúrós pillantást Zayn.
- Azt gondoltam, amit te gondoltál volna, ha a barátnődhöz dörgölőzik egy ilyen féreg! - vágok vissza, ami látszólag hatással van rá, mert összezárja a száját és elnémul.
- Szerintem megérdemelné, hogy Niall megverje - áll az oldalamra Danielle - ilyet senki sem csinálhat!
- Szegény Hazel halálra rémült - bújik Zayn nyakához Gigi, és aggódó pillantást vet a mosdó irányába.
- Szerencsére most már minden elrendeződött - huppan le a helyére Louis, és az ölébe vonja a barátnőjét - most már folytathatjuk az estét?
Visszatelepedünk az asztalunkhoz, bár engem úgy kell vonszolni, és miután leülünk is folyton a mosdó irányába pislogok azt várva, hogy kijöjjenek a lányok.
- Idd ezt meg - nyom a kezembe Zayn egy poharat, én pedig anélkül, hogy egyáltalán ránéznék hátrahajtom a fejem és lehúzom. Úgy égeti a torkom, mint a tűz, de legalább eltereli a gondolataimat addig, amíg fel nem bukkan a barátnőm Mira oldalán. Most már sokkal jobban néz ki, az arcának újra van egy kis színe, bár még mindig sápadt, a tekintete pedig vadul pásztázza az embereket.
Felpattanok, és átgázolok mindenen és mindenkin, aki az utamba kerül.
- Minden rendben? - döntöm a homlokom az övének. - Nagyon megijedtél? Istenem, ha még egyszer meglátom péppé verem!
- Jól vagyok - sóhajt fel, és nekem dől - csak megijedtem, nem igazán vagyok hozzászokva az ilyesmihez - van valami furcsa a hangjában, miközben ezt mondja, de ezt betudom a történteknek.
- Szeretnél hazamenni?
- Nem - rázza meg a fejét - nem rontom el az estétek, csak hadd igyak valamit.
- Nem rontanád el - simítok végig az arcán, majd szúrós pillantást vetek egy részeg csajra, aki nekitántorodik, és halálra rémíti.
- Üljünk le - fogja meg a kezem, és elindul a fiúk irányába.
Ami ezután történik az több, mint furcsa, ugyanis a barátnőm, aki a randinkon kóstolt először alkoholt, most kér magának egy koktélt, de közben végig kerüli a tekintetem, és tulajdonképpen nem is néz máshová a poháron kívül.
- Biztos, hogy jól vagy? - hajolok a füléhez.
- Igen - válaszol szűkszavúan, majd hirtelen feláll, és azzal ellentétben, amit mondott, elsiet. 
- Most meg mi van? - ráncolja a homlokát értetlenül Louis, vele együtt pedig mindenki értetlenül néz abba az irányba, amerre szaladt.
- Maradj - érintem meg gyorsan a vállát, amikor felemelkedik, majd Hazel után rohanok.
Hamar beérem, valószínűleg kijutni szeretne, de rossz irányba megy,  folyton emberekbe ütközik, és közben észreveszem, hogy egyre hevesebben lélegzik. Tapintatlanul átverekedem magam a köztünk lévő embereken, mígnem sikerül elé kerülnöm, azonban amit látok az talán még rosszabb, mint amit előző éjszaka láttam.
- Hadd menjek ki - nyöszörgi, és megpróbál arrébb tolni, de nem hagyom ezt, helyette megfogom a karját és magam után vezetem. Szerencsére az ausztrál éjszakák nem arról híresek, hogy milyen hidegek, ezért attól nem kell féltenem, hogy megfázik, azonban amikor kiérünk, és a bent ordító zene eltompul, tisztán hallom a hüppögését. Belekapaszkodik az épület falába, nekidönti a vállát és mélyen belélegzik, bennem pedig újra felbugyog a gyilkos düh az iránt az alak iránt, aki ezt tette vele.
- Haze - szólítom meg óvatosan. A kézfejével megtörli a szemét, ezzel elmaszatolja a fekete festéket, és hirtelen esetlenebbnek tűnik, mint korábban bármikor - menjünk haza, jó?
- Sajnálom - szipogja.
- Semmit sem kell sajnálnod - lépek hozzá közelebb, és óvatosan végigsimítok a haján - nem a te hibád, hanem azé a seggfejé. 
- Te nyugodtan itt maradhatsz - pislog fel rám - érezd csak jól magad.
- Már nekem sincs kedvem ehhez az egészhez - rázom meg a fejem - menjünk haza, tudok egy jó programot kettőnknek - a kezembe fogom a kezét és a számhoz húzom, hogy a lehető legóvatosabban adjak egy csókot a tenyerébe. 
- Micsodát? - kérdezi halkan.
- Majd megtudod - mosolyodok el, és teszek egy apró lépést felé, megint olyan bizonytalan vagyok, mint az első csókjainkkor, nem tudom, hogy hogyan érinthetném meg, pedig mindennél jobban szeretném. 
- Közelebb jöhetsz - motyogja a szemembe nézve, és az egyik ujját óvatosan az ingem gombjai közé akasztja, hogy biztasson.
Mielőtt megcsókolnám az orrommal óvatosan megbököm az övét, hogy ha akar, legyen ideje elhúzódni, de nem hátrál meg, sőt, még közelebb húz magához és az ujjaival beletúr a hajamba. 
- Utáltam látni, ahogy az a görény rád tapad - morgom az ajkaira - ha nincsenek ott a srácok nem is tudom, hogy mit csináltam volna vele. 
Kirázza a hideg, de egy kicsit jobban simul hozzám.
- Nem bírom elviselni, ha idegenek fogdosnak - motyogja a vállamba halkan.
- Megértem - nyomok csókot a hajába - szóljunk a többieknek, és menjünk haza. 
- Én itt maradok - húzódik kicsit hátrébb, és átöleli magát - nem szeretnék visszamenni.
- Írok egy sms-t Mirának - vetem el annak az ötletét, hogy visszamenjek, mert eszem ágában sincs egyedül hagyni őt ezek után. Hívok egy taxit, ami szerencsére néhány percen belül megérkezik, így gyorsan elmenekíthetem innen, vissza a biztonságos szállodába, ahol rajtam kívül senki sem érintheti meg, én pedig nem teszem, ha nem akarja. Ahogy távolodunk, úgy válik egyre nyugodtabbá, az autó hátsó ülésén belesimul a karjaimba és elrévedő tekintettel nézi az elsuhanó utcákat, amíg le nem lassítunk a hotel előtt. Csak akkor veszem észre, hogy elaludt, amikor megállunk, és kioldom a biztonsági övem.
- Haze - emelkedek meg picit, mire összerezzen és kipattannak a szemei - bocsánat, nem akartalak felébreszteni, de megérkeztünk.
- Oké - dörzsöli meg az arcát, majd velem együtt kikászálódik az autóból, melyet aztán gyorsan megkerülök, és a karjaim a dereka  köré fonom. Szinte teljesen üres az előtér, gond nélkül eljutunk a liftig, majd fel az emeletünkre, és végül a biztonságos, egészen otthonossá vált szobánkba.
- Mit szeretnél csinálni? - fojt el egy ásítást.
- Nem fontos - rázom meg a fejem, és beengedem magam előtt - majd holnap, fáradt vagy.
- Nem vagyok! - kapja fel a fejét, bár a szemei egészen másról árulkodnak. - Most szeretném, kérlek!
Lehetetlen neki nemet mondani, tudom, mert ha a szemébe nézek semmi mást nem akarok, csak teljesíteni minden kívánságát.
- Kijössz velem a medencébe? - mosolyodok el kissé felvont szemöldökkel. A kérdésem meghökkenti, elgondolkodik, és már-már amikor azt hinném, hogy nemet mond, elmosolyodik, és egészen magabiztosan bólint egyet.

6 megjegyzés:

  1. Niall a kis örző-védő. Nagyon jó volt a mai rész :)
    Gratulálok hozzá, imádtam :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Nessa!

    Már olyan sokszor írtam, hogy megkedveltem Hazel karakterét, de az még engem is meglepett, hogy lélegzetvisszafojtva olvastam, hogy szegény csak ott állt tehetetlenül, amikor az a patkány odament. Annyira megsajnáltam őt, hogy legszívesebben megöleltem volna, vagy laposra vertem volna a tagot, amiért ezt tette, és tiszteletlenül beszélt vele/róla, így abszolút megértettem Niall reakcióját.
    De így, hogy kibírta verekedés nélkül, mégis megvédte Hazelt, igazi kis hőssé vált a szememben, és még mindig elképesztő aranyos, ahogy vigyáz erre a lányra. Nagyon szeretem ezt a párost, iszonyú édesek.
    Általad pedig még az is lehet, hogy megkedvelem Gigit és Daniellet- nem köztudott, de egyikük sem volt sosem valami szimpatikus számomra, inkább semlegesek- ugyanis történt már olyan, hogy valamelyik blogod szerettette meg velem egy mellékszereplő zenéjét/stílusát/személyiségét. :D
    Új szavakat még nem találtam sem a történetre, sem Nazell cukiságfaktorára, de imádom minden sorod, és téged is. Borzasztó tehetséges vagy, és én most is rájöttem, mi hiányzik a könyvespolcomról: egy dedikált Nessa könyv.
    ❤❤
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Én nagyon élveztem az írását, főként Niall karakteréből megélve a történteket. :D
      Nagyon remélem, hogy megkedveled őket, én nagyon szeretem mindkettőjüket, csak azt sajnálom, hogy Danielle már nincs képben a valóságban. :(
      Nagyon aranyos vagy, köszönöm!💗💗 Egyszer már megpróbáltam, akkor nem kellettem, de majd próbálkozok még, hátha egyszer összejön. :)

      Törlés
  3. Nagyon jó rész volt. :) Feldobta a napomat.

    VálaszTörlés